Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.) | Értékelés #19

Fülszöveg:
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Az író, Dan Wells

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2012
Fordította: Szebegyinszki Szivia
Oldal szám: 240 oldal


Véleményem:
John Wayne Cleaver egy 15 éves, claytoni fiú, akit nem szokványos módon érdekelnek a sorozatgyilkosok, illetve a halál. Az sem hétköznapi, hogy már egészen  kiskora óta segít édesanyjának a családi vállakozásban, vagyis a halottas házban. Ennél a résznél nagyot néztem, legfőképp azért, mert John anyja még csodálkozik, hogy a fiú egy kicsit furcsa. Ezt a helyzetet nem értettem, ugyanis ő megengedi egy kisgyereknek, hogy halottakkal babráljon, amikor még javában kis autókkal kellene játszania, és még fel van háborodva, hogy John mániákusan érdeklődik a holttestek iránt. Eszébe se jut a "minta anyukának", hogy ennek a ténynek is nagy szerepe van John 'betegségében'.

Brutális gyilkosság történik Claytonban, majd egyik haláleset követi a másikat. Ez felkelti John érdeklődését és úgy dönt, hogy kideríti, ki a gyilkos. Mivel a fiú éretten gondolkodik, ezért részletesen, és nagy odafigyeléssel tervelte ki a leleplezést. Erős, hisz képes ellenállni a kényszernek, próbál normális lenni, mégis őrlődik a jó és a rossz között, mert ami jó neki, az a többi emberre nézve halálos. Mivel John furcsa fiú, ezért pszichológushoz jár, akit Dr. Neblinnek hívnak, az doktor mindig komolyan vette a páciensét, meghallgatta és próbálta megérteni, segítőkész szereplő volt.

Én egy kicsit sajnáltam a gyilkost, igaz, hogy embereket ölt, mégis nem önszántából tette. A gyilkosságok miatt elítélte önmagát, nem szórakozásból, vagy élvezetből végzett az emberekkel egyszerűen muszáj volt megtennie.

Bár a történet harmadánál kiderül, hogy ki a gyilkos, mégis érdekes volt a történet további része, hisz attól még bizonyos kérdésekre nem kaptunk meg a választ.
Lenyűgöző volt, ahogy Dan Wells képes volt beleélni magát John helyzetébe, ahogy megfogalmazta a fiú gondolatait, vágyait. A gyilkosságokról és a holttestekről is részletes leírást kaptunk, illetve a balzsamozásról is kaphattunk néhány információt.
Ellenben néhol egy kicsit hiányoltam az izgalmasabb részeket, szerintem lehetett volna pörgősebb, illetve kissé erőltetettnek éreztem a gyilkos valódi énjét, úgy gondolom, hogy ezt az információt a történet során fokozatosan adagolnia kellet volna a szerzőnek, nem odavetnie a végén, hogy puff..., hát ez van. Ezt leszámítva tetszett a könyv, szerintem érdekes és elgondolkodtató történet.


Kedvenc szereplő: John, Dr. Neblin
Nem kedvelt szereplő: John anyja
Kedvenc jelenet: amikor kiderül, hogy ki a gyilkos , az utolsó gyilkosság
Borító: 5/5
Pontozás: 5/3,5 - Mivel néhol lapos volt számomra a sztori, illetve hiányzott belőle az a bizonyos plusz.

A könyvből hamarosan készül film is, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.